Miért nem szabad túloptimalizálni egy webhelyet?

Mi az a SEO túloptimalizálás, és hogyan kerüld el webhelyeden?

<p style="text-align: justify;"><span style="font-size:11.0pt"><span style="line-height:107%"><span style="font-family:"Calibri","sans-serif"">Mondják, hogy jóból is megárt a sok, és ez éppen annyira igaz a keresőoptimalizálásban, mint az élet többi területén. Habár egy laikus úgy gondolhatja (teljesen jogosan), hogy minél tökéletesebben van optimalizálva egy webhely, annál jobb, bizony létezik olyan, hogy az ember átesik a SEO-ló túloldalára &ndash; ilyenkor beszélünk <i>túloptimalizálásról</i>.</span></span></span></p>

A túloptimalizálás akkor alakul ki, amikor valaki túl sok SEO javítást, módosítást végez egy webhelyen, és átlépi azt a határt, amikortól ezek a módosítások, habár jó szándékúak, elkezdik rontani egy webhely rangsoroló-képességét, vagy akár büntetésekre is okot adnak a keresőmotoroknak.

 

Érdekes mód, a túloptimalizálás valaha egy teljesen életképes taktika volt, sőt, ez volt a legjobb módszer azok számára, akik szerettek volna minél több kifejezésre magasabb pozíciót elérni. A ma túloptimalizálásnak számító link- vagy kulcsszóhalmozást régebben ipari szinten űzték egyes webhelyek.

 

Miért kell kerülni a túloptimalizálást?

Az idő múlásával aztán a keresőmotorok is bekeményítettek, és egyre több ilyen régimódi, olcsó optimalizálási technikát „hatástalanítottak” algoritmusaikkal. Egy naprakész SEO szakember már évek óta tudja, hogy ezek a módszerek ma már csak bajt okozhatnak – 2012-ben például a Google erőteljesen odacsapott azoknak, akik linkspammelésel optimalizálták túl tartalmaikat, és kidobálta webhelyeiket az indexéből. Sok korábban „elfogatott” taktika vált „black hat” technikává, tehát olyanná, amit a keresőmotorok nem néznek jó szemmel.

 

Azonban ahogy az idők még többet változtak, a túloptimalizálás fogalma is átalakult. Sokan például azt hiszik magukról, hogy nem optimalizálják túl tartalmaikat csak azért, mert nem halmozzák a kulcsszavakat. A mai komplikált SEO világában a kulcsszóhalmozás csupán egy a temérdek túloptimalizálási módszer közül, és sok spammer igyekszik kiskapukat találni a keresőmotorok rendszeriben. Erre persze a keresőmotorok azzal válaszolnak, hogy egyre több ilyen kaput zárnak be, és egyre több régebben elfogadott módszer válik „illegálissá”

 

Soknak hangzik? Nos, valóban egy nagy témáról van szó, de mi most igyekeztünk tömören összefoglalni, hogy mit kerülj el, ha nem szeretnéd túloptimalizálni webhelyedet…

 

Hogyan kerüld el a túloptimalizálást?

1. Ne tömd tele kulcsszavakkal a hivatkozások horgonyszövegeit

A belső hivatkozások nagyon fontosak egy webhely egészséges működéséhez, de sokat ronthat teljesítményükön, ha túl sok kulcsszót használsz bennük. A legtöbben nem is tudják, hogy ezzel súlyos túloptimalizálást „követnek el”, és ez az egyik leggyakoribb dolog, ami elkerüli az emberek figyelmét.

 

Íme egy rossz példa:

„Nézze meg, hogy hogyan segíthetik az ön munkáját is a legújabb elektromos fűnyírók.”

A példában az aláhúzott szavak jelölik a hivatkozást, ami a következő URL-re mutat: „webaruhaz.hu/termek/legujabb-elektromos-funyirok.html”

 

A probléma az, hogy az olyan horgonyszövegek, amelyek pontosan a céloldal URL-jét tartalmazzák, vagy túlságosan kulcsszó-célzottak valójában nem olyan jók, legalább is nem mindig. Persze sokan azt hiszik, hogy ezeket érdemes használni, de ne feledkezz meg róla, hogy mi most a túloptimalizálásról beszélünk. Ha néha egy-egy indokolt helyen így csinálod, az segítet SEO-dnak, de ha túl gyakran, vagy mindenütt ezt a formátumot használod, akkor azzal csak a bajt keresed.

 

Ha túl sok kulcsszóra célzott horgonyszöveget használsz, azzal tönkreteheted webhelyed linkprofilját, ami rendkívül fontos része a keresőoptimalizálásnak. Figyeld csak meg – az előző mondatban egy sokkal természetesebb horgonyszöveg szerepel, mert több szóra is kiterjed, és így kevésbé van túloptimalizálva.

 

Erre a szabályra is van egy kivétel, mégpedig az az eset, amikor egy webhely domainjét használod horgonyszövegként, például SeoInfo.hu.

 

2. Csak releváns kulcsszavakat használj

Régebben a webmesterek azzal próbálták rangsorolásra bírni webhelyüket, hogy tartalmaikba irreleváns, vagyis azokhoz nem kapcsolódó kulcsszavakat csempésztek bele. Népszerű volt például felnőtt stílusú szavakat használni erre a célra, hogy akik felnőtt tartalmakra keresnek rá, szintén az ő webhelyüket lássák (még akkor is, ha az éppen egy kert karbantartásáról szólt).

 

Ez egy jó példája az olcsó túloptimalizálásnak, azonban a taktika ma már több sebből is vérzik. Az egyik ilyen seb az, hogy amikor a Google feltérképezi egy webhely tartalmait, akkor az azon szereplő kulcsszavak alapján megállapítja, hogy milyen keresésekre rangsorolhatnának a tartalmak. Ha túl sok tartalom más és más témát dolgoz fel, és más témájú kulcsszavakat céloz meg, akkor kevésbé fogsz tudni olyan dolgokra rangsorolni, amikről webhelyed tényleg kellene, hogy szóljon.

 

A másik seb, hogy ez a tartalomstratégia összezavarja a felhasználókat, és nem fogják érteni, hogy miért olvashatnak a fűnyírókról egy olyan webhelyen, ami elvileg bőrápolási szaktanácsadóként hirdeti magát. A legtöbben egyszerűen fogják magukat, és keresnek egy olyan forrást, ami egyértelműbb.

 

A megoldás? Válassz egy szakterületet, és járd körbe azt webhelyeden ahelyett, hogy túlságosan szétterjeszkednél. A SeoInfo.hu például keresőoptimalizálással, és időnként az ahhoz szorosan kapcsolódó tartalommarketinggel foglalkozik.

 

3. Ne irányítsd minden külső és belső hivatkozásodat magas szintű navigációs oldalakra

Egy jó minőségű linkprofilban változatos hivatkozások szerepelnek: olyanok, amelyek a kezdőlapra mutatnak, és olyanok is, amelyek a webhely „mélyebben” elhelyezkedő tartalmaira. Sok webhelyen a legtöbb hivatkozás csak a kezdőlapra, és egy-két magas szintű navigációs oldalra mutat. Ez összességében nem bűn, de sokat gyengíthet a linkprofilon. Érdemes minél inkább egy egyenlő arányú elosztásra törekedni, ahol a hivatkozások egyik fele a kezdőlapra, és más, magas szintű oldalakra, a másik fele pedig mélyebb, konkrétabb tartalmakra mutat.

 

Ha elég jó tartalmakat készítesz, akkor az emberek előszeretettel hivatkoznak majd ezekre, és többségük nem csak a kezdőlapodra. Ez az ideális helyzet.

 

Kevésbé ideális – és ez az, ahol a túloptimalizálás felüti a fejét –, amikor maguk a webmesterek helyeznek el rengeteg olyan hivatkozást, ami a kezdőlapra, vagy a fő navigációs oldalakra („Kapcsolat”, „Rólunk”, „Szolgáltatások”, stb.) mutatnak. Igen, a belső linkek fontosak (ezeket csak a webhely szerkesztői hozhatják létre), de ezekre az oldalakra nem kell külön hivatkozásokat irányítani, hiszen a legtöbb oldalon automatikusan szerepelnek a linkek rájuk a felhasználói felület részeként. Belső hivatkozásaidat tehát főleg mélyebb, specifikusabb tartalmaidra irányítsd.

 

4. Csak egy H1-es címkét használj oldalanként

A H1 címke az oldal főcímét hivatott jelölni. Hány főcíme van egy oldalnak? Csak egy. Sok webmester mégis azt hiszi, hogy minél több H1-et használ egy oldalon, annál jobban megerősíti azt SEO szempontjából. Ez azonban túloptimalizálásnak számít, és csak összezavarja a keresőmotorokat, mert nem tudják, hogy pontosan mi is az oldal címe.

 

Ezt a hibát nagyon egyszerű elkerülni: csak egy H1-es címkét használj, és kész. A többi (H2, H3, stb.) címkéből bármennyit használhatsz, ha a tartalom összetettsége megköveteli, de H1-ből soha ne használj egynél többet!

 

5. Ne hivatkozz rosszhírű webhelyekre

Szintén meglepően kevesen tudják, de az, hogy milyen webhelyekre hivatkozol majdnem olyan fontos a linkprofil szempontjából, mint az, hogy a te webhelyedre milyenek linkelnek. A linkérték két irányban is terjed, ezért ha egy rossz minőségű webhelyre terjed, akkor a Google, és más keresőmotorok ez alapján is megítélik majd saját webhelyedet. Pontosan úgy képzeld el ezt, mintha valaki olyanra adnád le a voksod, aki köztudottan rossz természetű, vagy éppen egy bűnöző.

 

Különösen akkor jusson ez eszedbe, ha szeretnél visszahivatkozásokat nyerni azzal, hogy más webhelyekre linkelsz. Ha véletlenül egy olyan webhelytől kapsz hivatkozást, aminek rossz hírneve van, az olyan, mintha rossz társaságba keverednél, és az emberek ez alapján ítélnének meg. Minél több kimenő hivatkozásod mutat rosszhírű webhelyekre, annál nagyobb a veszélye, hogy az egyik visszalinkel majd rád.

 

Ha úgy érzed, hogy rangsorolásodat rossz minőségű webhelyek visszahivatkozásai rontják le, akkor használd a Google Visszautasított linkek eszközét, hogy kizárhasd ezeket linkprofilodból.

 

6. Ne tömd tele kulcsszavakkal a láblécet

A weboldalak legalsó része („lábléc”, vagy „élőláb”) számtalan túloptimalizálási „hadművelet” helyszínéül szolgált már az évek során. Nemes egyszerűséggel: ne csináld.

 

Bizonyított tény, hogy a Google kevésbé tekinti értékesnek a láblécben elhelyezett hivatkozásokat, ráadásul alacsony elhelyezkedésüknek köszönhetően az oldalakat feltérképező robotok sem „figyelnek oda” rájuk annyira, mint a fentebbi tartalmakra. Ha mindez nem lenne elég, az átkattintási arányuk is borzasztó. Összességében: ezek nem biztosítanak semmilyen jelentős SEO értéket az oldalnak.

 

Ha túl sok kulcsszót használsz a láblécben, azzal megkockáztatod annak túloptimalizálását.

 

A legtöbben a helyi keresőoptimalizálásban esnek át a ló túloldalára. A lábléc kiváló felületet biztosít arra, hogy webhelyed összes oldalán elhelyezd helyi céged alapadatait (név, cím, telefonszám). Ez egy jó taktika, és sokat segít a helyi SEO megerősítésében. A baj akkor van, amikor az ember helyi célzású kulcsszavakat és hivatkozásokat helyez el a láblécben.

 

Ha például egy cég több városban is jelen van, akkor csábítónak tűnhet számukra minden helyszínt megjelölni a láblécben. Ha ezek megfelelően vannak elrendezve, akkor ez nem is igazán baj. Azonban ha szimplán csak felsorolnának egy csomó kulcsszóval halmozott hivatkozást az oldalak alján, akkor az már súlyos túloptimalizálás lenne, tehát ezt érdemes kerülni.

 

Ismét érdemes megemlíteni a felhasználói szemszöget. A lábléc nem arra való, hogy elhelyezz benne egy oldaltérképet, vagy az olyan hivatkozásokat, kulcsszavakat, és egyéb elemeket, amik nem férnek el a tartalom egyéb részeiben.